Hogy éltük meg az első évet?
Vállalkozás, érzések, nehézségek, kitartás, tapasztalat
Ma személyesebb tartalmat hoztunk a sok szakmai után, ami bár a mi megéléseinkről, nehézségeinkről, érzéseinkről szól, de úgy gondoljuk mindenki tud belőle meríteni, pláne, ha most indul a friss vállalkozásával. Sokszor nehéz, küzdelmekkel teli, mégis hatékony első évet zártunk tengernyi tapasztalattal.
Ahogy Emese látta
Emlékszem, mikor 2019 augusztusában “szabad” lettem, kiléptem a vezetői pozíciómból nem tudva mi lesz utána és hogyan tovább. Ért sok fájó tapasztalás akkor, mikor elhagytam a régi helyet, amit nehéz volt feldolgozni és még jó darabig rányomta a napjaimra a bélyegét. Meg kellett küzdenem a démonokkal, hogy nyugodtan élhessek. Hosszú sztori, ebbe most nem is mennék bele, igyekszem nem gondolni rá. Mindenesetre ebben a légkörben és fájdalmak között született meg a vállalkozás ötlete és Dettivel úgy döntöttünk, hogy belevágunk, lesz, ami lesz. Rengeteg tudásunk és tapasztalatunk volt már, de tartottunk tőle, hogy esetleg nem jól sül el. Én akkor vettem pont házat, így nulla félretett forinttal ugrottam az ismeretlenbe. Hogy féltem-e? Hát persze. Rettegtem. De volt pár rendkívül fontos dolog a tarsolyomban: rengeteg értékesítési és kommunikációs tapasztalat, kitartás, állhatatosság, hit. Ezzel a batyuval indultam el az úton. Hiszek a folyamatos fejlődésben és hogy mindent el lehet érni, ha eleget teszünk érte és megvan hozzá a hitünk és kitartásunk.
Uramisten, ahogy elkezdtem visszaemlékezni a kezdetekre, ami igazából nem volt olyan régen, mégis oly távolinak tűnik már. Annyi minden történt, fura, hogy mindössze egyetlen évről beszélünk. Bevallom őszintén, sokszor érzelmi hullámvasút volt, szoktam az új helyzetet, vívtam még a régivel, dolgoztam az elengedésen. Belevetettem magam a tanulásba, a munkába. Érdekesen indult a történetünk, hiszen alapból adott volt az előző kapcsolatoknak és a szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással, empátiával az emberekhez fordulásnak a gyümölcse, az ajánlás. Általában pont fordítva szokott történni, de hát nem vagyunk szokványosak. 🙂 A sors fintora, hogy majdnem ez okozta a vesztünket is. Mármint nem maga az ajánlás, hanem az, amit magával hozott. Gondolom, mondanom sem kell, hogy friss vállalkozóként tele bizonytalansággal, nulla félretett pénzzel rendkívül boldogok voltunk, hogy egyik ajánlás jött a másik után, mint valami csodaszép tündérmesében.
Azt azért itt el szeretném mondani, hogy az egyik legerősebb ügyfélszerző módszer az pontosan ez. Ami általában úgy működik, hogy van egy partnered, aki megbíz egy munkával, majd beleadsz apait-anyait, a tenyereden hordozod, eredményeket produkál a segítségeddel, megoldod egy égető problémáját vagy esetleg teljesíted egy vágyát, akkor minden bizonnyal hálás lesz és boldog, természetesen mesélni fog róla és máris jön a következő megrendelés az ajánlásnak köszönhetően. És így tovább. Ezt mindig tartsd szem előtt, mert folyamatosan termel Neked pénzt, elégedett ügyfelet, nyugalmat, biztonságot. Plusz a legnagyszerűbb érzés, amikor látod az elégedett mosolyokat. Szóval fordíts kiemelt figyelmet azokra, akikkel/akiknek dolgozol, mert ez fog erőssé tenni és emberileg a legtöbb, amit adhatsz, az a fókusz, a törődés. Amikor úgy készítesz másnak valamit, mintha a sajátod lenne. Annyira beleéled magad, annyira akarod Te is. Ugye nem kell bemutatnom, hogy mennyivel más lesz a végeredmény minden szempontból, mint abban az esetben, ha csak kényszerű rossznak érzed és csak a pénz érdekel?!
Visszatérve a sztorira, jöttek a megrendelések, lubickoltunk a rengeteg munkában. Mellette jól tudtuk, hangoztatjuk is, hogy mennyire nagyon fontos, hogy gyűjts feliratkozókat, legyen egy lead magneted, legyen legalább egy kis értékesítési tölcséred, fordíts figyelmet folyamatosan az ügyfélszerzésre, dolgozz a vállalkozás fejlesztésén is, ne csak a vállalkozásodban. Kitaláljátok vajon mit csináltunk? 🙂
Semmit. Az égvilágon semmit ezekből. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért? Elmesélem…
Amikor kitaláltuk, hogy vállalkozók leszünk, akkor még csak egy valami volt biztos, az, hogy a fókuszunk a kiemelt figyelmen lesz. Mindig is így dolgoztam, nem csak a pénz vezérelt, hanem valóban törődtem az ügyfelekkel, szerettem/szeretem azt adni az embereknek, ami valóban jó nekik, amitől jobb lesz az életük, amivel le tudják győzni a saját korlátaikat. Hiszek benne, hogy a mai rohanó világban a figyelem az egyik legfontosabb, amit adhatunk. Talán néha fura is, mert sajnos kihalófélben van, de pont ezért még sokkal nagyobb a jelentősége, még inkább szomjazzák az emberek. Mikor túlnyomórészt csak gépek, eszközök vesznek minket körül, mikor az interneten éljük a mindennapjainkat, akkor igenis még fontosabb, hogy figyeljenek ránk.
Aztán teltek a hónapok és azon vettük magunkat észre, hogy átestünk a ló túloldalára. Annyira figyeltünk, annyira szerettük volna a maximum maximumát adni, hogy megfeledkeztünk saját magunkról. Csak dolgoztunk éjjel-nappal, a saját folyamatainkra sose maradt idő, mert mindenkit és mindent magunk elé helyeztünk. A saját teendőinket pedig, ami azt a célt szolgálta volna, hogy majd egyszer legyen több időnk, pénzünk, nyugalmunk, olajozott ügyfélszerző rendszerünk, csak tologattuk magunk előtt. Így történt meg az is, hogy a szuper karácsonyra tervezett kampányunk el se készült, mert akkor is fontosabb volt, hogy másoknak csináljunk kampányt, végül a miénkre nem maradt idő. Sebaj, gondoltuk, majd lesz újévi kampány belőle. El is készült a sales oldal szövegezése, de idáig jutottunk, eltoltuk későbbre. Bár ne tettük volna, mert eljött a február, a fekete lyuk, amikor ott álltunk a kifutó kampányok és egy átadott weboldal után munka nélkül. Egészen addig szeptembertől január végéig meg voltunk az ajánlásokból, majd ekkor jött el az a pont, ami bármikor jöhet, hogy upsz, nincs mit csinálni. Miért is? Mert nem foglalkoztunk egy percet sem az ügyfélszerzéssel. Ez volt az a pont, ahol felmérgeltük magunkat, hogy mégis hogy lehettünk ekkora …-ék, másoknak sales funneleket építünk, posztolunk, hogy mennyire fontos dolgozni a vállalkozáson, majd magunkról megfeledkezünk. Na jó, nem egészen megfeledkezésnek nevezném, egyszerűen szűkös volt az idő, mert minden fontosabb volt, mint mi saját magunk.
Aztán jött a Korona- vírus. Na erre végképp nem számítottunk. Valami tragikomédiába keveredtünk, úgy éreztem. Bár sokszor csak sírni tudtam volna a fáradtságtól, a kétségbeeséstől. Jöttek ugyan új megkeresések, de nagyobb projectekbe senki nem mert belevágni. Mellette a már tervezett munkák a helyzet miatt el lettek tolva, plusz elvesztettük 3 állandó ügyfelünket is ideiglenesen. Ez nagyjából mind egyszerre történt.
Vajon elfutottunk? Elmenekültünk? 🙂 Nem, dehogy! Annál keményebb fából faragtak. Elkezdtünk újratervezni és még keményebben dolgozni. Szereztünk új partnereket. Felajánlottunk segítséget online marketinggel kapcsolatban azoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek és tanácsra volt szükségük. Igyekeztük kihozni a helyzetből a legtöbbet.
Jött 3 húzós hónap, viszont a június már mérföldkövekkel jobban sikerült. Igaz, hogy jóval később, mint kellett volna, de a nyáron már szántunk időt az ügyfélszerzésre. Átszerveztünk pár folyamatot, hogy még hatékonyabban tudjunk dolgozni. Végül szeptemberre elkészült 4 értékesítési tölcsérünk, nemrég ért véget egy kisebb kampányunk.
Most megint kicsit záródik be a világ, úgy fest nem hagy békét ez a vírus nekünk, viszont én bizakodó vagyok, látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy ez még csak a kezdet és ugye minden kezdet nehéz. De mindig is hittem, ha beleteszed a melót valamibe és jól csinálod, figyelsz az emberekre, folyamatosan tanulsz, van benned alázat, akkor eléred a csillagokat. Nem lehet másként. Eddig is így volt, most is így lesz. 🙂
Néha megkérdezik tőlem, hogy megérte-e a biztos vezetői pozíciót felégetni és vállalkozásba kezdeni, főleg, hogy fél éves sem volt a vállalkozás, mikor beütött a vírus. Határozottan megérte, igen. Minden nehézséggel együtt. Még haladunk felfelé a lépcsőfokokon, még tanuljuk milyen is vállalkozónak lenni, viszont megéri. Lehet, hogy sokszor ugyanúgy éjjel-nappal munkálkodok, mint azelőtt alkalmazottként, de ez az enyém. A saját elveim mentén dolgozhatok, én osztom be az időmet, még ha sokszor gonosz, hajcsár főnöke is vagyok magamnak. 🙂 Viszont, ha szerdán úgy döntök, hogy szabadnapot akarok, akkor megtehetem. Persze ilyen ritkán fordul elő, de már maga a tudat, hogy amúgy megtehetném, az is sokat számít. Jóval több idő jut önfejlesztésre is, mint régebben munka mellett. Ráadásul nem éjjel dög fáradtan 3 óra alvásokkal, hanem kipihenten, 7-8 óra szundikálást követően. Lett egy kutyám is, Lucky. Ő is most lett 1 éves, ahogy a vállalkozás is. 🙂 November óta van velem, és úgy érzem remek társai vagyunk egymásnak. 🙂 A rosszabb napokon erőt ad, soha egy percig sem csüggedhetek, hisz van egy kutyám. Akinek sétálnia, játszania kell, nem érezheti a feszültséget, bánatot rajtam, mert rá is kihat, és én boldog kutyát akarok. 🙂 Úgy érzem sokat tanulunk egymástól.
Szóval igen, akárhonnan is nézem, szeretek vállalkozó lenni. Sokkal jobban tudok ezzel a helyzettel azonosulni, mint az alkalmazotti léttel. Még akkor is, ha sokszor nehéz, még akkor is, ha magunknak kell mindenről gondoskodni az út elején. Boldog vagyok, hogy az 1 év alatt lett egy kis lelkes közönségünk, egyre többen megismernek minket, jönnek a megkeresések az Instagramról, Facebookról és a weboldalról is. Remek érzés,amikor a beletett munka és törődés megtérül.
Jelenleg is több projecten dolgozunk és nagyon élvezzük. Örülünk, hogy annyi fantasztikus embert megismertünk az egy év alatt. Köszönjük a sok nagyszerű visszajelzést, és hogy vagytok nekünk. Azon leszünk továbbra is, hogy a lehető legjobban szolgáljunk Benneteket.
Ahogy Detti látta
Talán sokan vannak most abban a helyzetben, amiben mi voltunk Emesével egy évvel ezelőtt. Akkor még azt sem tudtuk egészen pontosan, hogy mi is legyen a fő profilunk, kinek mi legyen a feladata. Abban viszont teljesen biztosak voltunk, hogy ez a döntés valószínűleg életünk legmeghatározóbb döntése lesz.
Eddigi éveim során bárhol helyezkedtem el, mindig alkalmazottként dolgoztam, megszoktam, hogy minden hónap 10. napjáig a bankszámlámra megérkezik a fix fizetés, tudtam előre tervezni, mert nem volt kérdés, hogy következő hónapban miből fog származni bevételem. Biztonságban éreztem magam.
Mindig is képeztük magunkat a régi munkák mellett is. Aztán jött a nagy ötlet, hogy jó lenne egy vállalkozás mellékágnak. Minden energiánkat beletettük a tanulásba, a folyamatos fejlődésbe. Megvettük a piacon elérhető legjobb online képzéseket, könyveket. Ennek persze ára is volt. Nem szakítottunk időt a barátokra, a családra, és saját magunkra. Az eredeti tervekhez képest a váltás egyik napról a másikra jött, mivel Emese munkahelyén jelentős változások voltak és így felmondott. Másfél hónapra rá úgy határoztam, ha csináljuk, hát csináljuk rendesen, így én is benyújtottam a felmondásomat. Mondanom sem kell, hogy tele voltam félelemmel, bizonytalansággal, Emeséhez képest annyi különbséggel „maradtam munka nélkül”, hogy nekem volt 2-3 hónapra való tartalékom. Nagyon szépen elindultunk, jöttek a megkeresések, bár azt gondolom, tapasztalatok nélkül amit lehetett, azt el is rontottuk. Elégedett ügyfeleket szerettünk volna, ezért minden figyelmünket feléjük fordítottuk, elhanyagolva egyetlen “apróságot” – ez az apróság biztosította volna azt, hogy következő hónapra is legyen ügyfelünk -, az ügyfélszerzést.
Számomra több tanulsága is van az elmúlt időszaknak. Egyrészt aki alkalmazottból válik vállalkozóvá, meg kell tanulnia beosztani az idejét, ami sokszor ezerszer nehezebb, mint azt sokan gondolnák. Amíg tudtam azt, hogy minden reggel 5:20-kor felkelek, 7-kor elkezdődik a munkaidőm és délután 15:20-kor leteszem a tollat, azután pedig azt csinálok a szabadidőmben, amit akarok, addig mindennek megvolt a maga ideje, rutinná vált. Aztán ez a rutin megszűnt. Mikor kezdődik egy vállalkozó munkaideje és mikor ér véget? Mikor találkozok a barátaimmal és mikor tartok szünetet? Mikor megyek szabadságra? Van nekem egyáltalán szabadságom?
Ha ezeket nem tervezed meg előre, azt fogod észrevenni, hogy éjjel-nappal dolgozol, nincs én-idő, a barátok már nem hívnak, ezer éve nem néztél meg egy filmet sem, és belekerülsz egy mókuskerékbe, majd szép lassan elfáradsz és kiégsz.
Nem győzzük hangsúlyozni a posztjainkban is, hogy mennyire fontos a tudatos tervezés, az időgazdálkodás, az új szokások bevezetése, ami segít abban, hogy sikeres vállalkozóvá válhass.
Nem egyszer éreztük (azt hiszem ezt többesszámban is írhatom) azt, hogy belefáradtunk, nincs tovább, főleg, amikor a jelenlegi helyzetnek köszönhetően elveszítettük három legkedvesebb ügyfelünket, mivel teljesen ellehetetlenültek a vírus miatt. Kétségbe voltunk esve, mert ott álltunk munka és pénz nélkül. De egy valamit tudtunk. Azt, hogy mennyit fejlődtünk néhány hónap alatt, és hogy mi a célunk. Nagyon sokat tanultunk és tapasztaltunk ez idő alatt, ami részemről egy önismereti út is volt, hiszen alkalmazottként 14 év alatt nem kaptam annyi szakmai elismerést, mint ez alatt az egy év alatt az ügyfeleinktől. Soha nem hittem úgy magamban, mint most. Soha nem motivált semmi úgy, mint most.
Összefoglalás
Egy vállalkozás elindítása nem pusztán annyi, hogy értesz valamihez és elkezded csinálni. Millió apró összetevője van, amire figyelni kell. Először is át kell állítani az agyad a vállalkozói gondolkodásmódra. Meg kell szoknod az új helyzetet, bele kell rázódni. Meg kell szoknod, hogy nem lesz ott a bankszámládon hó elején a fizetés. Lehet, hogy hó közepén vagy végén érkezik. Nem egyszerű. Tervezni kell, számolni kell, sokszor aggódni, hogy uramisten, most épp nincs bevétel vagy késve érkezik, vajon mi lesz, hogy fizetem ki a számlákat. Mindeközben, míg érzelmi hullámvasúton vagy, ügyfeleket kell szerezned, posztokat kell készítened, hogy apránként megismerjenek, megszeressenek. Közösséget kell építened, folyamatosan ültetned kell a magokat. Ez a folyamat nem fél perc, szükséged lesz alázatra és rengeteg türelemre, kitartásra, állhatatosságra. Plusz hajlandóságra a tanulásra, sose lehet leállni. Sokan ott szúrják el, hogy beindul valamennyire az üzlet, úgy gondolják elegendő az, ami van, nem törekszenek a többre. Aki így tesz, mellette el fognak húzni azok a versenytársak, akik beleteszik a munkát, fejlesztik magukat, mindig jobbat akarnak nyújtani. Amit nem szabad elfelejteni, a társas kapcsolatok jelentősége. Meg kell ismerni embereket, akikkel hasonló az értékrendetek, összedolgozni, egymást támogatni. Nyitni kell. Egyéni vállalkozóként könnyedén eshetünk a magány csapdájába, főleg, ha otthonról dolgozunk. Észrevétlenül bedarálnak a hétköznapok. Sokszor azt veszed észre éjfékor, hogy még fel se álltál a gép elől és ott vár a reggelid, ebéded még mindig. Rendkívül fontos, hogy tervezzük meg a napokat ideálisan, aludjunk eleget, sportoljunk, olvassunk, meditáljunk, sétáljunk, fessünk, zenéljünk, csináljunk bármit, amit szeretünk és lázba hoz vagy kikapcsol. Amikor épp nincs sos elvégzendő feladat, akkor igenis tudjunk megállni és nem dolgozni éjszaka is, adjunk időt magunknak a gondolkodásra, elmélyülésre is. Így visszagondolva talán ez az egyik legnehezebb. Persze ez induló vállalkozóként összefügg az anyagiakkal is nagy valószínűséggel. Úgy érezzük még többet kell dolgozni. Pedig közel sem biztos, hogy ez a megoldás. Sőt! Lehetséges, hogy jobban át kell csak gondolni a folyamatokat. Lehetséges, hogy rosszul osztjuk be az időnket, nem a megfelelő feladatokra összpontosítunk. Akárhogy is, az nem megoldás, ha nem alszunk, ha széthajtuk magunkat. Természetesen vannak időszakok az ember életében, amikor elengedhetetlen, viszont hosszútávon a biztos út a kiégés felé. Gondolj csak bele, hogy kipihenten mennyivel jobban tudsz koncentrálni. Lehetséges, hogy ha kialszod magad, ugyanaz a tevékenység fele annyi időt vesz csak majd igénybe. Na és a pénz. Mi van, ha nem elég. Mi van, ha sok a költséged és épp egy rosszabb hónapod van. Alkalmazottként megkapod a pénzed jó esetben akkor is, ha rosszabb a hónap. Esetleg a jutalékod lesz kevesebb vagy ugrik a bónusz. Vállalkozóként mit tehetsz? Feladod vagy addig mész, míg meg nem oldod. Nem, nem egyszerű. De ugyan mi az az életben? Senki sem mondta, hogy egyszerű lesz. Viszont, ha érzed, hogy ez a Te utad és szereted, amit csinálsz, tudsz adni az embereknek, akkor tovább fogsz menni, megállíthatatlan leszel.
Összeszedtük pár pontba a tanulságokat, javaslatokat. Te hozzátennél még valamit?
Tíz parancsolat:
- Legyen egy nagy húzó célod!– Ez majd segít a nehezebb napokon kitartani.
- Készíts tervet!– Jó terv nélkül csak káosz lesz és állandó úszás.
- Valósítsd is meg lépésről lépésre! Cselekedj!– A terv magától nem valósul meg, bármily meglepő:), dolgozni kell rajta minden egyes nap. Engedd el a maximalizmust, törekedj a lehető legjobbra, de ne tologasd a dolgokat hónapokig, egyszerűen kezdd el! Közben még tudod alakítani.
- Magadra is fordíts időt!– Rendkívül fontos, ha csak nem szeretnél totál kiégni és lehúzni a rolót, nekünk majdnem sikerült, kicsit túltoltuk. Figyelj rá nagyon!
- Ne támaszkodj csak az ajánlásokra!– Törekedj rá, hogy legyen minél több, de legyen B és C terved is!
- Foglalkozz a vállalkozásod fejlesztésével!– Talán ez a legnehezebb, amikor ezerrel dolgozik az ember, hogy az ügyfél munkák mellett minden hétre tervezz be olyan időintevallumokat, amikor a vállalkozásodon dolgozol.
- Alakíts ki fenntartható folyamatokat!– Legyenek folyamatleírásaid, ezek eleinte felesleges időpazarlásnak tűnhetnek, de később hálás leszel értük.
- Vezesd a bevételeidet, kiadásaidat!-Jó, ha tisztában vagy vele, amúgy nehéz kalkulálni.
- Lődd be, hogy mi az a minimum bevétel, amit meg kell keressél! – Ez sokat fog segíteni, hogy el is érd. Amúgy könnyű elcsúszni.
- Légy hálás!– Nézz vissza időnként és látni fogod, már mennyi mindent elértél szinte észrevétlenül. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Nem ünnepeljük a sikereinket, csak azt nézzük, mennyi mindent nem tudunk még. Legyünk nagyon hálásak azért, amink már van, amit már elértünk.
Mi azok vagyunk, nagyon köszönjük ezt az évet! Bele is csapunk a következőbe! 🙂
Csatlakozzatok egy virtuális koccintásra. 🙂
Emese és Detti
Ha szeretnél egy remek weboldalt vagy sales oldalt, keress minket bizalommal!
